Kis-Balaton Táncegyüttes

Alapítók

A táncegyüttes 1961-ben alakult meg, ám ekkor munkája még nem volt rendszeres. 1965-ben került a faluba a Csapó házaspár. Csapó Árpádné korában már részt vett más táncegyüttes munkájában, s elhatározta, hogy a tanításon kívül ezzel kapcsolódik be a község kulturális életébe. Ettől kezdve lett a táncegyüttes munkája folyamatos és rendszeres. A szervezés és tánctanítás teljesen az alapokról indult, hisz a községben élő, addig néptánc képzettséggel nem rendelkező fiatalokat szerveztek be az alapító tagok közé. A fiatalok hamar megérezték a néptánc ízét és lelkesen jártak próbákra. Az első bemutatók a helyben megrendezett ünnepélyek voltak.

Az 1965-ben alakult csoport alapító tagjai: Futó Ibolya, Kósik Piroska, Kiss Hajnalka, Molnár Katalin, Szemes Eta, Futó Piroska, Stromájer Erzsébet, Tamás Ilona, Kiss Lajos, Takács Gábor, Antal Zoltán, Radics Ferenc, Nagy Lajos, Rigó Jenő, Kiss Ferenc, Mocsári Ferenc, Varga Ferenc

Csapó Károlyné távozása után Balázs Gézáné tanítónő vette át a csoport irányítását, aki korábban a buzsáki népi együttes táncosa volt. Vezetése alatt új lendületet vett a csoport munkája, mivel a helyi ERDÉRT bekapcsolódott az együttes fenntartásába, így megoldódhatott a szállítás és ruhavásárlás gondja is. Ezután a helyi szereplések mellett lehetőség nyílott a MEDOSZ Megyei Szakszervezeti Kulturális rendezvényein szerepelni. Helye: Budapest, Zánka, és a legemlékezetesebb: Szolnok.

Balázs Gézáné után Nyúl Éva keszthelyi tanárnő, majd Gelencsér József, a keszthelyi agrártudományi egyetem tanársegéde, kiváló táncos és pedagógus volt a művészeti vezető. 1972-től a szintén keszthelyi Barkó Bernadett volt a csoportvezető. Őt Mészáros Gyula és Bajkai István követte. Ekkor a községi tanács és a balatonmáriafürdői ÁFÉSZ is támogatta a csoportot.

 

1970-es évek

 

1975-ben Nagy Lajost bízták meg a Művelődési Ház vezetésével. Ez döntő fordulatot hozott Balatonszentgyörgy néptánc mozgalmában, mivel első teendői közé tartozott a szervezett táncegyüttes megalakítása zenekarral, utánpótlás-neveléssel, ezzel bekapcsolódva az országos néptáncmozgalomba.

Nagy lendületet vett a szervezési munka és hamarosan régi és új táncosokból nagy létszámú fiatalság jött össze. 1977-ben került Marcaliba Ureczky Csaba nívódíjas koreográfus, aki átvette az együttes szakmai munkájának irányítását. Az ő megjelenése, szakmai tudása, és a jó szervezőmunka eredménye, hogy viszonylag rövid idő alatt megteremtődtek az együttesi munka feltételei. Ureczky Csaba nagyon energikus, nagy fegyelmet követelő munkába kezdett és az együttes tagjaiban jó partnereket talált.

Ilyen szervezési előzmények után úgy gondolták, hogy létrehoznak egy egységes együttest, és mivel Balatonszentgyörgy a Kis-Balaton mellett fekszik, ezért 1977. június 26-án a Kis-Balaton nevet vette fel az együttes.

A névfelvétel napján az együttes megtartotta első önálló estjét telt ház előtt óriási sikert aratva. 1978-ban átmenetileg Mészáros Gyula és Haász Mihály vette át az együttes szakmai irányítását. Ureczky Csaba 1979-ben kezdte újra és 1983-ig dolgozott az együttesse, amikor is a kalocsai néptáncegyüttes vezetője lett. 1983-ban átmenetileg Tóth Lászlót kérték föl az együttes vezetésére, aki kaposvári táncos és oktató volt.

 

1980-as évek

 

Ureczky Csaba után 1984. januárjától Fodor Iván keszthelyi néptáncoktató az együttes vezetője. Ebben az évben a fő célkitűzés a csoport számára az áprilisban megrendezendő minősítő fesztiválon való részvétel. Addig „Ezüst 1” fokozatot ért el az országos minősítési rendszerben, utána az „Arany 3” fokozatot pályázta meg. Reális de nehéz feladatot tűzött ki az együttes maga elé. A minősítési kiírások és elvárások mind magasabb színvonalat írtak elő és mind több csoport igyekezett megfelelni ezeknek. E sokrétű feladathoz kellett jó koreográfiákat választani, amelyeket az együttes technikailag bír és előadni képes. Jelentős szakmai segítséget jelentett Varga Zoltán koreográfus, a Népművelési Intézet munkatársának sokirányú táncos tanácsai. A jól sikerült előadás után a zsűri értékelése is kedvező volt. Az együttes elnyerte az „Arany 3” fokozatot.

Ezután az elért minősítési eredménynek megfelelően kellett az új táncokat tanulni illetve ilyen szinten előadni. Évente 2-4 koreográfia vagy táncstílus elsajátítása tűnt reálisnak. Az 1984. évet záró önálló műsor már javarészt új számokkal, az új stílust jelezve jelent meg a színpadon.

A szakmai továbblépés érdekében az együttes több tagja az országos szervezésben megrendezendő tanfolyamokon vett részt, illetve többen elvégezték a megyei lebonyolításban szervezett „C” kategóriás táncoktatói tanfolyamot. Ez sokat jelentett az együttes szakmai előrelépésében is (utánpótlás nevelés, próbák önálló levezetése, műsorok önálló megszerkesztése, új tánc önálló tanulása).

A táncstílus tanulásához gyakran jöttek az együtteshez országosan elismert koreográfusok, hogy tőlük, a legjobb hozzáértőktől közvetlenül ismerjék meg a táncanyagot a fiatalok. Így gyakran megfordult a próbákon Varga Zoltán, Tímár Sándor, Balla Zoltán.

Ilyen lehetőségek között folyt az új táncok tanulása és a szereplésekre való felkészülés. Ami fontos volt a csoport számára, hogy évente legalább egyszer, de lehetőség szerint legalább többször szakmai zsűri előtt is bemutatkozhasson. Erre vagy külföldi fesztiválokon, vagy hazai néptáncos találkozókon került sor. Igen értékesek voltak ezek a tapasztalatok, felhívták a figyelmet az esetleges hibákra, tévedésekre, betanulásból eredő eltérésekre, vagy éppen abban erősítették meg a csoportot, amit eddig végeztek.

1988-ban ismét minősítési lehetőség előtt állt az együttes. A vezetőség úgy döntött, hogy az előremutató, nehezebb feladatot választja: megpályázták az „Arany 2” fokozatot. A szakmai elvárás sokkal nagyobb volt, mint négy évvel korábban, de a sok munka meghozta gyümölcsét, a zsűri kedvezően értékelte a csoport munkáját és megadta az „Arany 2” fokozatot.

 

1990-es évek

 

Az ország amatőr mozgalma rendszerváltás után megváltozott. Sok táncegyüttes egyesületté alakult, ők alapítványi és pályázati pénzekből próbálják fenntartani magukat. A lecsökkent anyagi javak ellenére szinten kell tartani az elért eredményeket, sőt a szakmai fejlődést kell előtérbe helyezni.

A rendszerváltás után az együttes élete is kissé megváltozott, hiszen anyagi utánpótlásait máshonnan kellett megoldani. Saját bevétel és a pályázati pénzek mellett a Balatonszentgyörgyi Önkormányzat biztosította a további zavartalan működést.

Az 1988-as minősítés után tovább folyt a munka. Az együttes szakmai életét nagyban befolyásolta ez az eredmény, mert itt érezték meg igazán a táncosok, hogy sok minden elérhető, az is, ami eddig elérhetetlennek tűnt. Ez a motiváció a munka hatékonyságát is növelte.

A szakmai vezetésben változások történtek. 1990-től Fodor Iván nem tudta tovább vállalni a művészeti vezetést, szakmai tanácsaival viszont tovább segítette az együttes előrehaladását. A csoport vezetését Országh Béla vette át, aki eddig néptáncasszisztensként működött közre. Az új vezetés más szemléletű, felfogású szakembereket kért meg koreográfiák készítésére.

A nagyidai Ilosvai Selymes Péter Néptáncegyüttessel régóta tesvérkapcsolatban áll a Kis-Balaton Néptáncegyüttes. Akkoriban az ottani vezetők Péter Zsolt és Furik Rita voltak. Az együttes vezetősége felkérte őket, hogy ’91-től vegyenek részt a csoport munkájában. Kezdetben, mint óraadók dolgoztak, később olyan baráti kapcsolat alakult ki köztük és a táncosok közt, hogy a vezetőség felkérésére, mint művészeti vezetők vettek részt a további munkában. Nagy kihívás volt számukra az 1992-es minősítésre való felkészítés, hiszen egy megfiatalodott csoportot kellet felkészíteni. Ettől kezdve óriási munka vette kezdetét. A minősítés színhelyéül Százhalombattát választották. A megmérettetés a táncosoknak és a koreográfusoknak is nagy próbatétel volt, hiszen itt mérhették le a hosszú, fáradságos munka eredményét. A kitűzött célt sikerült elérni. A Kis-Balaton Táncegyüttes újból megszerezte az Arany II minősítést. A minősítés után újból Országh Béla vette át a szakmai irányítást. Országh Bélának nagyon sokat köszönhet az együttes, hiszen nem csak a szakmai munkában vállalt hatalmas szerepet, hanem közösségformáló ereje is dicséretes volt.

1992-1997 között továbbra is a már megkezdett tendencia folytatódott, az autentika volt az elsődleges szempont az új táncok tanulásánál. Ebben az időben is jellemző volt, hogy koreográfusokat kérnek meg új táncok tanítására, de a régebbi táncok megtartására, a stílus szintentartására is nagy gondot fordítottak. Így került közelebbi kapcsolatba az együttessel Gál László és Bertalan Zoltán. A vezetőség 1995-ben Bertalan Zoltánt kérte fel, hogy készítse fel az együttest az 1996-os minősítésre. Feladata nem új táncok tanítása, hanem a már meglévő koreográfiák stílusi felhozatala volt. Ebben az időben változott meg a minősítés rendszere. A zsűri értékelése alapján az együttes Minősült együttes címet kapta.

 

1997-től napjainkig

 

Az együttes művészeti irányítását 1997-ben Üst Gyula vette át Országh Bélától. A csoport művészeti irányvonala továbbra is az autentikus táncstílus maradt, viszont annyiban változott, hogy nemcsak tájegységek alapján, hanem falvak táncainak és hagyományainak alapján készültek a koreográfiák. Továbbá megjelennek dramatikus formák is, hol a műsorszámok mondanivalóval megtűzdelt tánckoreográfiák.

Ezekben az években kezdődött el a ma is tartó kiváló kapcsolat Szabó Zsolttal, aki már nemcsak táncosként, koreográfusként, hanem zenészként is segíti az együttes munkáját. Koreográfiáiban bálokat, pinceszereket, hagyományokat elevenít fel, hol a táncos és a néző is azt hiheti, hogy az időben visszautazott.

A 98-as minősítés egy ugródeszka volt a további munkához, hiszen tovább folyt a műhelymunka az együttesben, azokkal az instrukciókkal is, amivel a zsűri építő jelleggel kritizált. Ezek után több vendégkoreográfust, tánctanárt hívtak az együtteshez, akik repertoárbővítés mellett nagyon jó szakmai és pedagógiai munkával a csoportot egy magasabb színvonalra emelték. Ehhez  Fischl Balázs, Szabó Zsolt, Kupec Mihály, Kupec Andrea, Nagy Zoltán József, Sóskúti Edit és Gerlecz László nagyban hozzájárult. A vendégkoreográfusok mellett több műsorszámmal Üst Gyula és Koltai Beáta is gazdagította a repertoárt.

A táncos programokhoz 20-25 táncos áldozta fel szabadidejét, olykor hétvégenként is, délelőtt és délután. Ezt nehéz volt összehozni, mert az együttes tagjainak 1/2 része nem balatonszentgyörgyi. Fontos megemlíteni, hogy akik ulyonnan kerültek fel az együttesbe, már táncos előképzettséggel rendelkeztek, akik Művészeti Iskolákban szerezték tudásukat. Szükségesnek tartotta az együttes, hogy minden évben valamelyik táncfesztiválon megjelenjen, ezzel is tapasztalatokat és rutint szerezzen magának.  A környező falvak és városok is sok meghívással éltek, hogy a Kis-Balaton Táncegyüttes önálló műsort adjon. Ugyanúgy évente a falú lakosságának is önálló Folklór-est keretében mutatta be Kárpát-medence néptánchagyományait, szokásait.

Az együttes teljes mértékben bekapcsolódott az ország néptánc vérkeringésébe. Gyakran utazott fel a csoport Budapestre, hogy más együttesek előadását megnézzék, több koreográfus munkáját megismerjék, újabb tapasztalatokat szerezzenek a szakmai fórumokon. Ennek következménye, hogy nemcsak mi ismerkedtünk, hanem minket is megismertek. A szakma vezetése ezt el is ismerte, hiszen Szabó Zsolt, Koltai Beáta, Üst Gyula a Vajdasági Táncháztalálkozón tanított.

A szakmai felkészültség eredménye a 2004-es minősítésen mutatkozott meg. A zsűri csak dicsérte az együttest, hiszen egy nagyon komoly és színvonalas produkciót láthatott, amit az ország színvonalában tartozó együttesek vezetői is pozitív véleményükkel gazdagítottak.

 

A Kis-Balaton Táncegyüttes külföldi útjai

 

A Kis-Balaton Táncegyüttes 1980-ban vette fel a kapcsolatot a szlovákiai, nagyidai Ilosvai Selymes Péter Táncegyüttessel. Először a nagyidai táncosok szerepeltek Balatonszentgyörgyön, de az akkori táncegyüttes még abban az évben viszonozta a látogatást a CSEMADOK szervezésében megrendezett hagyományos „Dal és Táncünnepély” alkalmával. Ez a kapcsolat azóta is tart, így 2-3 évente, rendszeresen találkozik a két együttes. Ez idő alatt nagyon szoros kapcsolat alakult ki a 2 csoport között. Életre szóló barátságok szövődtek, akik már nem aktív táncosok, azok tartják a kapcsolatot egymással.

A nagyidai kapcsolaton túl a következő országokban vendégszerepelt a táncegyüttes:

1982 Franciaország, Thiers

1983 Jugoszlávia, Bjelovár

1984 NSZK, Bitburg

1985 Franciaország, Nizza, La Grande Mottei

1986 Ausztria, Graz

1987 Törökország, Isztambul

1988 Hollandia, Odoorn - Szovjetunió, Kalinyin - Ausztria, Bécs

1989 Finnország, Miehikkölö

1990 Törökország, Izmir

1991 Olaszország, Lamézia - Ausztria, St. Radegund

1992 Németország, Wolfhagen

1993 Olaszország, Petina

1994 Franciaország, Angers

1995 Németország, Bitburg

1996 Görögország, Serres

2000 Olaszország, Bitonto - Csehország, Vsetin

2003 Bosznia-Hercegovina, Neum

2004 Görögország,

2005 Csehország, Brno

2006 Lengyelország, Krotosyn

2007 Bulgária, Balchik

2008 Csehország, Klatovy

2009 Románia (Erdély), Szentegyháza

 

A külföldi fellépések tényszerű felsorolása mellett feltétlen meg kell említeni, hogy ezeken a fesztiválokon lehetőség nyílott más népek folklórjával megismerkedni, nagyon sok barátság kötődött egyénekkel és csoportokkal egyaránt. Európa számos országában, városában ismerték és ismerik meg Magyarország és Balatonszentgyörgy nevét.

 

Zenei tevékenység az együttesben

 

A kezdeti időszakban a helyi zenészekből tevődött össze a zenei kíséret. Ez a kapcsolat nagyon sokáig gyümölcsöző volt, hiszen a zenekar és a táncegyüttes tagjai barátságban töltötték el szabadidejüket.

1979-ben az első vidéki zenész Tengerdi Győző brácsás, balatonkeresztúri énektanár volt, aki később az együttes zenei vezetője lett. 1982-ben Lói György, Marcaliban zenetanár, aki a zenekar pímása volt 2 évig. Távozása után Bakonyi Károly tanár lett a zenekar prímása, aki Fonyódról érkezett Hajba József bőgőssel és Vogronics Gyula cimbalmossal. Hozzájuk csatlakozott később Burucs Zoltán, ifj. Tengerdi Győző és Keserű Zoltán. A zenekar ebben az összetételben 1988 végéig játszott együtt Berek népzenei együttes néven.

1988 végén a táncegyüttes vezetősége felkereste Burucs Zoltán eredeti zenekarát, a keszthelyi Guzsaly Népzenei Együttest az együttműködés megbeszélése végett. A megbeszélés eredménye szerződés lett és 1989. január 1-től a Guzsaly Együttes lett a Kis-Balaton Táncegyüttes zenekara. A zenekar tagjai a prímás, Burucs Zoltánon kívül a zenekarvezető Töttö Vilmos, Rezes Gábor, Varga Zoltán és Lovász Tamás volt.

A Guzsaly Együttes 1991-ben új névvel, más felállásban kezdett zenélni. Ezután, mint Tátorján népzenei együttesként kísérték a táncosokat. A zenekar tagjai: zenekarvezető: Töttö Vilmos, prímás: Burucs Zoltán, kontrás: Pihés Gábor, bőgős: Horváth László. Később Hintalan Gergely. A Tátorján több táncegyüttes kíséretét is vállalta, ez azt jelentette, hogy nem mindig értek rá a csoportnak zenélni. Ebből adódóan más zenekarokkal is felvettük a kapcsolatot. Elsőként a zalaegeszegi Harangláb Népzenei Együttessel, akik 1991-től gyakran kísérték a tánccsoportot. Tagjai: Schreiner Jenő, Kocsis Csaba, Horváth Károly, Szijj Ferenc és Kovács Péter.

1998-ban került a táncegyüttes közelebbi kapcsolatba a fiatal zenészekből álló Pejkó bandával, akikkel azóta is nagyon jó a viszony. A Pejkó banda tagjai: Lelovics Zsolt, Dömötör Gábor, Doffkay Péter.

2004-től pedig a Dió banda is közreműködik. A Dió banda tagjai: John Lívia, Pihés Gábor, Szabó Zsolt. Mindegyik zenekar a belföldi szerepléseken túl, külföldön is kísérte már a balatonszentgyörgyi táncosokat. A Kis-Balaton Táncegyüttes eddig is, és a jövőben is igyekszik fenntartani a kialakult jó kapcsolatot a zenekarokkal, azok tagjaival.

2006-tól a Harangláb Népzenei Együttessel folyamatosan dolgozunk. A tagokkal nagyon jó, baráti viszony alakult ki. Az együttes munkájába folyamatosan bekapcsolódtak és meghatározó részeseivé váltak. Tagjai: Schreiner Jenő, Kovács Péter, Horváth Károly, Varga Zoltán.

 

Utánpótlás története

 

Balatonszentgyörgyön nagyon népszerű a néptánc az általános iskolás gyerekek körében, ezért a felnőtt együttes utánpótlás nevelés viszonylag könnyen megoldható. Ebben az Általános Iskola szorosan együttműködik a táncegyüttes vezetőségével. Az utánpótlás nevelést az együttes fontos feladatának tekintette, mivel ide képzett táncosok csak ritkán jöttek más együttesből. Hátrányban voltak azok, akik felnőttként próbálták meg az együttesi munkát, mert a gyerekcsoportban kapott képzést nehéz volt pótolni.

Az utánpótlás nevelés 1976-tól szervezett és rendszeres. Kezdetben Nagy Lajos vezetésével folyt a munka, 1979-81-ig Matkó Mária tanítónő, a felnőtt együttes tagja végzett nagyon igényes munkát a gyerekekkel.

1982-1990-ig Sifter Mária (később Tolnai Lászlóné) volt az utánpótlás felelőse, aki szintén a felnőtt együttesben táncolt évekig és elvégezte a „C” kategóriás néptáncoktató tanfolyamot. Megszervezte Balatonberényben a 6-10 éves korosztály részére is a gyermekcsoportot. Balatonszentgyörgyön Balázs Gézáné foglalkozott ezzel a korosztállyal. A 6-14 évesek csoportja a felnőtt együttes közvetlen utánpótlása, és rendszeresen mintegy 60 gyermek a tagja. Ezek képzése és a felnőtt együttes részére történő nevelésben elévülhetetlen érdemei vannak Sifter Máriának, akitől 1991. januárjától munkahelyi elfoglaltsága miatt Nagy Anita vette át a csoportokat, aki szintén a felnőtt együttes táncosa volt.

Az utánpótlás biztosítása mellett az utánpótlás csoport feladata önálló fellépések, elsősorban helyben és a környéken, valamint a felnőtt együttessel közösen is. Egyik ilyen fellépési lehetőség az Együd Árpád emlékére évente kiírt gyermek néptáncegyüttesek versenye, mely területi selejtezőkből és a megyei gálaműsorból tevődik össze. Másik jelentős esemény a Horváth János emlékére szintén évente kiírt gyermek szólisták és kamara együttesek versenye.

Mivel az Általános Iskola körzeti, ezért a gyermekcsoportban a helyiek mellett balatonberényi, vörsi, holládi gyerekek is részt vesznek.

1993-tól Nagy Anita elköltözése miatt ismét Tolnai Lászlóné vette át az utánpótlás nevelését. Marika újult erővel vetette bele magát a munkába, s vezetése alatt egy sikeres, megyeszerte ismert és elismert gyermekcsoportot nevelt ki.

1998-tól ismét változás történt az utánpótlás csoport vezetésében, ekkor vette át Tolnai Lászlónétól a vezetést Szabó Tünde.

2001-ben az együttesvezető döntése alapján a Talentum Művészetoktatási Intézmény vette át az utánpótláscsoportot. Ettől kezdve Koltai Beáta és Üst Gyula, mint szaktanárok vesznek részt az utánpótlás nevelésében. A  Talentum Művészetoktatási Intézmény biztosította az együttes vezetőségét arról, hogy az utánpótlás nevelés magasabb színvonalon folynak tovább, ahol a gyerekek nem csak a néptánccal, hanem azzal kapcsolatos szakágakkal is megismerkednek.